9. rész

Sziasztok!

Sajnálom,hogy ilyen sok időt kellett várni az új rész miatt. Nem fogom szüneteltetni a blogot, de csak kettő vagy három hetente tudok új részt hozni... 

P.s.: Komizzatok,iratkozzatok fel! :)

*Hétfő reggel*

Louis

- Sziasztok - köszöntem halkan az osztálytársaimnak. Válaszul olyan morgásokat kaptam, hogy "Reggelt Tomlinson" vagy "Csá újonc", de abban a pillanatban teljesen hidegen hagyott, mert az agyam még mindig azon a bizonyos két személyen kattogott. Nem értettem Eleanor-t, hiszen annak idején hozzám vágta, hogy már egyáltalán nem szeret. Teljesen összezavarodtam. Az ajtót figyeltem, hogy mikor jön be az a személy, akivel egyáltalán érdemes foglalkoznom. Nem kellett sokat várnom, körülbelül öt perc múlva Harry lépett be az ajtón. Hosszú lábait egy fekete nadrág fedte, és egy ugyanilyen színű pólót vett fel hozzá. Barna loknijait zöld beanie fedte, ami kiemelte a szemeit. A szám is tátva maradt, ahogy méltóságteljesen lépdelt végig az osztálytermen, majd lazán leült mellém.
- Reggelt - köszönt rekedtes hangján, amitől kirázott a hideg.
- Szia - mosolyodtam el.
- Louis, ami a péntek estét illeti... Ne haragudj, ha megijesztettelek, csak Ed, a haverom vett nekem egy hatalmas gyümölcsös koktélt, amitől kicsit bekattantam - mondta. Már épp nyitottam volna ki a számat, amikor becsöngettek, és a tanár beviharzott.
- Jó reggelt! Egy cserediákunk érkezett a Doncasteri művészeti iskolából, aki egy hónapig lesz itt - hadarta. Eleanor is abba az iskolába járt. NAGYON remélem, hogy nem ő lesz a cserediák. Hirtelen kopogtak, mire az ofő felkapta a fejét.
- Jöjjön be, Ms. Calder. Már vártuk magát - mondta, mire kinyílt az ajtó, és a volt barátnőm lépett be rajta.

8. rész

Sziasztok!

Remélem tetszeni fog nektek a rész, amiről annyit mondok, hogy még nincs vége a titkoknak, lesz pár dolog. Komizzatok, iratkozzatok fel!

 P.s.: Kitartást a sulihoz, már csak 1,5 hónap és őszi szünet!

*4 évvel ezelőtt*

Külső szemszög

Ed és Harry csendben játszottak a Playstationnel, csak néha egy-egy örömkiáltást lehetett hallani. Harry még mindig feldúlt és ideges volt a tegnap éjszaka miatt amit próbált elrejteni Ed elől. Persze sikertelenül. A látvány, amivel találkozott, tudta, hogy örökre bevésődött az agyába.
- Hazz... Mi bajod van? Olyan csendes vagy - tette le a konzolt maga mellé Ed, majd Harryhez ment, és mellé ült.
- Semmi... Jól vagyok... Azt hiszem - hajtotta le a fejét. Előtörni készülő könnyeit nem bírta lenyelni. Ebben a másodpercben Jim rontott be a szobába.
- Basszameg, Harold! Mi a szarért nem vagy képes összepakolni a szobádban? Ilyen kibaszott nagy kérés ez? - üvöltött, majd Harryre nézett ugyanolyan jádezöld szemeivel, amit a fiú tőle örökölt. Harry felsikoltott, és elesett. Levegőért kapkodott, szemei kikerekedtek. Úgy érezte, meg fog halni, itt a vég. Soha senki nem fogja megtudni, hogy az apja mit tett az anyjával. Öntudatlan állapotban volt, valahol az élet és a halál között lebegett.
- Harry! Nyugodj meg, próbálj meg mély levegőt venni. Nincs semmi baj - Ed a fejét fogta, és az ölébe hajtotta, kezeit megszorította. Nagyon jól tudta, hogy mit csinál, mert a húgának is ilyesmi asztma rohamai voltak, és amikor az anyukája nem volt otthon, neki kellett segíteni Katy-n.
- Apa fojtogat - suttogta Harry.
- Már kiment a szobából. Biztonságban vagy.
Pár percig még így maradtak, aztán Harry hirtelen felült, és Edre nézett.
- Jim megerőszakolta anyát.