Sziasztok!
Remélem
tetszeni fog nektek a rész, amiről annyit mondok, hogy még nincs vége a
titkoknak, lesz pár dolog. Komizzatok, iratkozzatok fel!
P.s.: Kitartást a sulihoz, már csak 1,5 hónap és őszi szünet!
*4
évvel ezelőtt*
Külső szemszög
Ed és Harry csendben játszottak a Playstationnel, csak néha egy-egy
örömkiáltást lehetett hallani. Harry még mindig feldúlt és ideges volt a
tegnap éjszaka miatt amit próbált elrejteni Ed
elől. Persze sikertelenül. A látvány, amivel találkozott, tudta, hogy örökre
bevésődött az agyába.
- Hazz... Mi bajod van? Olyan csendes vagy - tette le a konzolt maga mellé
Ed, majd Harryhez ment, és mellé ült.
- Semmi... Jól vagyok... Azt hiszem - hajtotta le a fejét. Előtörni készülő
könnyeit nem bírta lenyelni. Ebben a másodpercben Jim rontott be a
szobába.
- Basszameg, Harold! Mi a szarért nem vagy képes összepakolni a
szobádban? Ilyen kibaszott nagy kérés ez? - üvöltött, majd Harryre nézett
ugyanolyan jádezöld szemeivel, amit a fiú tőle örökölt. Harry
felsikoltott, és elesett. Levegőért kapkodott, szemei kikerekedtek. Úgy
érezte, meg fog halni, itt a vég. Soha senki nem fogja megtudni, hogy az
apja mit tett az anyjával. Öntudatlan állapotban volt, valahol az élet és a
halál között lebegett.
- Harry! Nyugodj meg, próbálj meg mély levegőt venni. Nincs semmi baj - Ed a
fejét fogta, és az ölébe hajtotta, kezeit megszorította. Nagyon jól
tudta, hogy mit csinál, mert a húgának is ilyesmi asztma rohamai voltak, és
amikor az anyukája nem volt otthon, neki kellett segíteni Katy-n.
- Apa fojtogat - suttogta Harry.
- Már kiment a szobából. Biztonságban vagy.
Pár percig még így maradtak, aztán Harry hirtelen felült, és Edre nézett.
- Jim megerőszakolta anyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése