7. rész

Sziasztok!

Sajnálom, az előző rész nem volt a legjobb, de nyaralni voltam. Az a helyzet, hogy nem tudom, hogy fogom bírni a blogírást és a tanulást. Vagyis megnézzük, hogy bírom-e, és ha nem, akkor sajnos kéthetente lesz rész.

P.s.:Köszönöm,hogy feliratkoztatok :)

Louis 

Lefutottam, és feltéptem a bejárati ajtót, mielőtt anyuék felébrednek. A látványtól az állam a padlóig zuhant.
- Mi a faszt keresel itt?
Eleanor állt előttem, kivörösödött szemekkel. Szemfestéke végig volt folyva arcán, elcsúnyítva gyönyörű arcát.
- Én... bocsánatot akarok kérni tőled. Nem akartalak megcsalni Joshsal. Én... Nem tudom aznap,mi ütött belém - mondta, és lesütötte a szemét. Tessék?! Ez négy hónapja történt! Most jut eszébe idejönni? Ez a lány meg van őrülve...
- Eleanor, már bocsánat, hogy így kell beszélnem egy lánnyal, de ezt akkor is elmondom. El, szerettelek. Mindennél jobban. De! Ezt kurvára elbasztad. Nem tudod elképzelni, mit éreztem, amikor láttalak a legjobb barátom előtt térdelni. Nem akarok tőled SEMMIT! Menj haza, és felejtsd el, hogy ma láttál - válaszoltam, majd a becsaptam az ajtót, az orra előtt. Könnyeim utat törtek maguknak. Nem érdekelt, hogy férfi mivoltom forog kockán. Sírtam, mert El megbántott. Sírtam, mert hiányzott a nagyi. Sírtam, mert a legjobb barátom, Josh, cserben hagyott. És azért is sírtam, mert az a személy, akibe beleszerettem, egy kibaszott heteró fiú, akit meg sem érdemlek.