4. rész

Sziasztok!
Remélem tetszeni fog a rész, ami szerintem nem lett túl jó. Szóval arra gondoltam, hogy rendszeresen kell írnom a részeket, ezért jövő hét vasárnaptól mindig vasárnaponta lesz rész.

P.s.: Kösz a múltkori kommenteket, és hogy van pár feliratkozóm.

Harry

- Ne tenyerelj már a csengőre, te hülyegyerek! - ordított Ed, de ahogy meglátott, nevetni kezdett. Már 3 éves korom óta a legjobb barátom. Emlékszem, hogy óvodában kigúnyoltam a vörös haja miatt, mire összebalhéztunk, és mindketten a sarokban végeztük. Azóta az életem teljesen megváltozott. Ed az egyetlen ember - Gemmán és anyán kívül - akit közel engedek magamhoz. Miután apa elhagyott minket, Ed segített át ezen az időszakon. És akkor is, amikor kialakult a pánikbetegségem.
- Mizújs, Haz? - invitált be a nappaliba.Úgy gondoltam, itt az ideje Louis-ról beszélni. Leültem a kanapéra, és felsóhajtottam.
- Ó, jaj! - mondta Ed. - Ismerem ezt a nézést, Harold Edward Styles. Csak nem... Ugye nem? Ugye nem vagy szerelmes? - kiáltott fel, és ebben a másodpercben utáltam azt, hogy ennyire ismer.
- Nem. Igen. Talán. Nem tudom - nyögtem, és a tenyerembe temettem az arcom. Fel kell készülnöm lelkileg Ed kérdéseire.
- Hogy hívják?
- Louis - sóhajtottam.