2. rész

Sziasztok!
Meg is írtam a második részt. Ez kicsit jobban sikerült, mint az előző rész. :) Ha tetszett, hagyj nyomot :-* 

P.s.: Új rész pénteken vagy szombaton

Louis

"Szia, Harry Styles vagyok." - olvastam le a papírról. Tehát nem bőbeszédű. Nem értettem, miért, de hihetetlen vonzónak találtam Harry-t. Zöld szemeivel még mindig engem fürkészett. Talán arra várt, hogy válaszoljak neki.
"Louis W. Tomlinson" - firkantottam rá a papírra. Odanyújtottam neki, mire hosszasan tanulmányozni kezdte. Olyannyira elmerültem a gondolataimban, hogy meg sem hallottam a csengőt. Mire észbe kaptam, a terem Harry-t és engem leszámítva üres volt.
- Mikor és kinél csináljuk meg a feladatot? - kérdezte Harry. Nem értettem mit akar.
- Mit? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Hát azt a családon belüli erőszakos projektet. Figyeltél órán egyáltalán? - mosolyodott el, mire két gödröcske jelent meg. Jézusom, ez a fiú kibaszott szexi!
- Ma suli után nálam? - kérdeztem lazaságot tettetve. Viszont belülről remegtem a szexualitástól, amit az előttem álló fiú ezerrel árasztott magából.
- Akkor suli után nálatok - intett és távozott a teremből. Ahogy kilépett az ajtón kifújtam a benn tartott levegőt. Ez a Harry alaposan felforgatta az agyam.

***

*Órák után*

Az iskola előtt vártam Harry-re. Pár perc után csurom vizesen érkezett meg.
- Veled meg mi történt? - kérdeztem nevetve.
- Mondtam már, hogy utálom a végzősöket? - nézett rám dühösen. - Benyomtak a zuhany alá. Szerencsére a telóm a táskámban volt.
- Menjünk - mondtam, és elindultunk.

***

Harry

- Tetszik a szobád. Olyan rendezett - simítottam végig Louis könyvespolcán.
- Kösz. Kérsz valamit inni? - mosolygott kedvesen. Jégkék szemei gyönyörűen csillogtak.
- Csak egy pohár vizet, a bogyóm miatt - mondtam, mire bólintott, és kiment a szobából. Megkedveltem Louis-t. Ő nem volt előítéletes, mint a többi osztálytársam. Egy-két perc múlva Louis egy pohár vízzel jött vissza, majd a kezembe nyomta.
- Milyen bogyót szedsz? - pillantott a kezemben lévő gyógyszeres dobozra.
- Antidepresszáns - raktam a számba, majd lenyeltem egy kis vízzel.
- Minek az neked? - húzta fel a szemöldökét.
- Könnyen ijedek meg dolgoktól - nevettem, de ő értetlenül nézett rám.
- Nem értem - rázta a fejét.
- Pánikbeteg vagyok.