6. rész

Ed

- Elég lesz, Haz - rántottam ki Harry kezéből a vodkás üveget, mire hanyatt vágódott, és üvölteni kezdett. Nagyjából 5 perc után elfogyott a levegője, és abbahagyta. Még vártam pár másodpercet, de nem szólalt meg.
- Befejezted? - kérdeztem. Kipirult arccal bólogatott, de nem kelt föl.
- Fogyatékos - dünnyögtem, mire felkapta a fejét. Három éves korom óta Harry a legjobb barátom, és tudom milyen, amikor szerelmes, de eddig ez a Louis gyerek a legrosszabb. Az elmeséltek alapján Louis hétfőn ment először a gimibe. Harry, amikor pénteken meglátogatott, közölte velem, hogy szerelmes.
- But i don't care what they said, i'm in love with you - énekelt Harry, még mindig a földön feküdve. Szegénykém, tényleg elég ramaty állapotban volt.
- Haz... Jól vagy, tesó? - guggoltam le mellé. A fején levő kendő az arcára volt csúszva. Karjaival átölelte magát. Ilyenkor mindig az első pánikrohama jut az eszembe. 13 évesek voltunk. Náluk voltam, és a videojátékkal játszottunk. Jim idegesen rontott be a szobába, majd üvöltözni kezdett Harryvel. De amikor Harry meglátta őt, felsikított és rohamot kapott. Azt kiabálta, hogy nem kap levegőt, mert Jim fojtogatja. Erre az apja kirohant a szobából. Miután Haz lenyugodott, elmesélte mit látott előző este. Kétségkívül a legszörnyűbb, amit egy gyerek láthat.
- Nem... Szeretlek, Ed. Köszönöm, hogy itt vagy nekem - mondta, és csuklott.
- Én is szeretlek, Harold.
- Kibaszott jó ötletem van!
Hirtelen felpattant, és kiszedte farzsebéből a telefonját. Szemei csillogtak, az arca teljesen kipirult. Nem értettem, mit akar, de éreztem, hogy nem lesz jó vége. Pár másodperc múlva a füléhez emelte a telefont.
- Kit hívsz? - kérdeztem.
- Louis - tátogta, mire majdnem elájultam. Ennek nem lesz jó vége.