10. rész

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ilyen rég írtam új részt. Ehhez a részhez nincs hozzáfűznivalóm. Jó olvasást!

Ps.: Komizzatok, iratkozzatok fel! :)

Louis

Hirtelen kopogtak, mire az ofő felkapta a fejét. 
- Jöjjön be, Ms. Calder. Már vártuk magát - mondta, mire kinyílt az ajtó, és a volt barátnőm lépett be rajta. Basszameg. MIÉRT? Ennél szarabb már tényleg nem lehet az életem. Épp hogy sikerült megszabadulnom ettől a ribanctól, a drága, oly kedves sors ismét elém sodorta.
- Nyugodj meg Louis. Ha ezt a hónapot ép ésszel kibírod, a mennybe kerülsz. Ez csak a fönti sokeszű elmebeteg játéka - gondoltam, és halkan sóhajtottam. Ahogy körbenéztem, az osztálytársaim szája tátva maradt. Eleanor tényleg gyönyörű volt. Maga a megtestesült szépség.
- Sziasztok, Eleanor Jane Calder vagyok - szólalt meg a sátánlány, majd a tanárhoz fordult. Helyes, még mindig nem vett észre.
- Hova ülhetek?
- Hátra raktunk be egy padot magának, Mr. Styles és Mr. Tomlinson mellett - mutatott felénk az ofő. A nevem hallatán El felkapta a fejét. Amikor meglátott, elmosolyodott, és csípőjét rázva megindult felénk. A padunknál egy másodpercre megállt, körmét végighúzta a karomon majd továbbment. A hideg ráz ettől a lánytól.
 
***

- Átjössz ma? - kérdeztem Harry-től miközben kisétáltunk az iskolából.
- Ha nem zavarok - mosolyodott el édesen.
- Dehogy.
- Amúgy ki volt az a csaj? Úgy néztél rá, hogy azt hittem, elájulsz.
- A volt barátnője! - hallottam meg egy túlságosan ismerős hangot.

9. rész

Sziasztok!

Sajnálom,hogy ilyen sok időt kellett várni az új rész miatt. Nem fogom szüneteltetni a blogot, de csak kettő vagy három hetente tudok új részt hozni... 

P.s.: Komizzatok,iratkozzatok fel! :)

*Hétfő reggel*

Louis

- Sziasztok - köszöntem halkan az osztálytársaimnak. Válaszul olyan morgásokat kaptam, hogy "Reggelt Tomlinson" vagy "Csá újonc", de abban a pillanatban teljesen hidegen hagyott, mert az agyam még mindig azon a bizonyos két személyen kattogott. Nem értettem Eleanor-t, hiszen annak idején hozzám vágta, hogy már egyáltalán nem szeret. Teljesen összezavarodtam. Az ajtót figyeltem, hogy mikor jön be az a személy, akivel egyáltalán érdemes foglalkoznom. Nem kellett sokat várnom, körülbelül öt perc múlva Harry lépett be az ajtón. Hosszú lábait egy fekete nadrág fedte, és egy ugyanilyen színű pólót vett fel hozzá. Barna loknijait zöld beanie fedte, ami kiemelte a szemeit. A szám is tátva maradt, ahogy méltóságteljesen lépdelt végig az osztálytermen, majd lazán leült mellém.
- Reggelt - köszönt rekedtes hangján, amitől kirázott a hideg.
- Szia - mosolyodtam el.
- Louis, ami a péntek estét illeti... Ne haragudj, ha megijesztettelek, csak Ed, a haverom vett nekem egy hatalmas gyümölcsös koktélt, amitől kicsit bekattantam - mondta. Már épp nyitottam volna ki a számat, amikor becsöngettek, és a tanár beviharzott.
- Jó reggelt! Egy cserediákunk érkezett a Doncasteri művészeti iskolából, aki egy hónapig lesz itt - hadarta. Eleanor is abba az iskolába járt. NAGYON remélem, hogy nem ő lesz a cserediák. Hirtelen kopogtak, mire az ofő felkapta a fejét.
- Jöjjön be, Ms. Calder. Már vártuk magát - mondta, mire kinyílt az ajtó, és a volt barátnőm lépett be rajta.

8. rész

Sziasztok!

Remélem tetszeni fog nektek a rész, amiről annyit mondok, hogy még nincs vége a titkoknak, lesz pár dolog. Komizzatok, iratkozzatok fel!

 P.s.: Kitartást a sulihoz, már csak 1,5 hónap és őszi szünet!

*4 évvel ezelőtt*

Külső szemszög

Ed és Harry csendben játszottak a Playstationnel, csak néha egy-egy örömkiáltást lehetett hallani. Harry még mindig feldúlt és ideges volt a tegnap éjszaka miatt amit próbált elrejteni Ed elől. Persze sikertelenül. A látvány, amivel találkozott, tudta, hogy örökre bevésődött az agyába.
- Hazz... Mi bajod van? Olyan csendes vagy - tette le a konzolt maga mellé Ed, majd Harryhez ment, és mellé ült.
- Semmi... Jól vagyok... Azt hiszem - hajtotta le a fejét. Előtörni készülő könnyeit nem bírta lenyelni. Ebben a másodpercben Jim rontott be a szobába.
- Basszameg, Harold! Mi a szarért nem vagy képes összepakolni a szobádban? Ilyen kibaszott nagy kérés ez? - üvöltött, majd Harryre nézett ugyanolyan jádezöld szemeivel, amit a fiú tőle örökölt. Harry felsikoltott, és elesett. Levegőért kapkodott, szemei kikerekedtek. Úgy érezte, meg fog halni, itt a vég. Soha senki nem fogja megtudni, hogy az apja mit tett az anyjával. Öntudatlan állapotban volt, valahol az élet és a halál között lebegett.
- Harry! Nyugodj meg, próbálj meg mély levegőt venni. Nincs semmi baj - Ed a fejét fogta, és az ölébe hajtotta, kezeit megszorította. Nagyon jól tudta, hogy mit csinál, mert a húgának is ilyesmi asztma rohamai voltak, és amikor az anyukája nem volt otthon, neki kellett segíteni Katy-n.
- Apa fojtogat - suttogta Harry.
- Már kiment a szobából. Biztonságban vagy.
Pár percig még így maradtak, aztán Harry hirtelen felült, és Edre nézett.
- Jim megerőszakolta anyát.

7. rész

Sziasztok!

Sajnálom, az előző rész nem volt a legjobb, de nyaralni voltam. Az a helyzet, hogy nem tudom, hogy fogom bírni a blogírást és a tanulást. Vagyis megnézzük, hogy bírom-e, és ha nem, akkor sajnos kéthetente lesz rész.

P.s.:Köszönöm,hogy feliratkoztatok :)

Louis 

Lefutottam, és feltéptem a bejárati ajtót, mielőtt anyuék felébrednek. A látványtól az állam a padlóig zuhant.
- Mi a faszt keresel itt?
Eleanor állt előttem, kivörösödött szemekkel. Szemfestéke végig volt folyva arcán, elcsúnyítva gyönyörű arcát.
- Én... bocsánatot akarok kérni tőled. Nem akartalak megcsalni Joshsal. Én... Nem tudom aznap,mi ütött belém - mondta, és lesütötte a szemét. Tessék?! Ez négy hónapja történt! Most jut eszébe idejönni? Ez a lány meg van őrülve...
- Eleanor, már bocsánat, hogy így kell beszélnem egy lánnyal, de ezt akkor is elmondom. El, szerettelek. Mindennél jobban. De! Ezt kurvára elbasztad. Nem tudod elképzelni, mit éreztem, amikor láttalak a legjobb barátom előtt térdelni. Nem akarok tőled SEMMIT! Menj haza, és felejtsd el, hogy ma láttál - válaszoltam, majd a becsaptam az ajtót, az orra előtt. Könnyeim utat törtek maguknak. Nem érdekelt, hogy férfi mivoltom forog kockán. Sírtam, mert El megbántott. Sírtam, mert hiányzott a nagyi. Sírtam, mert a legjobb barátom, Josh, cserben hagyott. És azért is sírtam, mert az a személy, akibe beleszerettem, egy kibaszott heteró fiú, akit meg sem érdemlek.

6. rész

Ed

- Elég lesz, Haz - rántottam ki Harry kezéből a vodkás üveget, mire hanyatt vágódott, és üvölteni kezdett. Nagyjából 5 perc után elfogyott a levegője, és abbahagyta. Még vártam pár másodpercet, de nem szólalt meg.
- Befejezted? - kérdeztem. Kipirult arccal bólogatott, de nem kelt föl.
- Fogyatékos - dünnyögtem, mire felkapta a fejét. Három éves korom óta Harry a legjobb barátom, és tudom milyen, amikor szerelmes, de eddig ez a Louis gyerek a legrosszabb. Az elmeséltek alapján Louis hétfőn ment először a gimibe. Harry, amikor pénteken meglátogatott, közölte velem, hogy szerelmes.
- But i don't care what they said, i'm in love with you - énekelt Harry, még mindig a földön feküdve. Szegénykém, tényleg elég ramaty állapotban volt.
- Haz... Jól vagy, tesó? - guggoltam le mellé. A fején levő kendő az arcára volt csúszva. Karjaival átölelte magát. Ilyenkor mindig az első pánikrohama jut az eszembe. 13 évesek voltunk. Náluk voltam, és a videojátékkal játszottunk. Jim idegesen rontott be a szobába, majd üvöltözni kezdett Harryvel. De amikor Harry meglátta őt, felsikított és rohamot kapott. Azt kiabálta, hogy nem kap levegőt, mert Jim fojtogatja. Erre az apja kirohant a szobából. Miután Haz lenyugodott, elmesélte mit látott előző este. Kétségkívül a legszörnyűbb, amit egy gyerek láthat.
- Nem... Szeretlek, Ed. Köszönöm, hogy itt vagy nekem - mondta, és csuklott.
- Én is szeretlek, Harold.
- Kibaszott jó ötletem van!
Hirtelen felpattant, és kiszedte farzsebéből a telefonját. Szemei csillogtak, az arca teljesen kipirult. Nem értettem, mit akar, de éreztem, hogy nem lesz jó vége. Pár másodperc múlva a füléhez emelte a telefont.
- Kit hívsz? - kérdeztem.
- Louis - tátogta, mire majdnem elájultam. Ennek nem lesz jó vége.

5. rész

Sziasztok! :)
Először is, hihetetlenül hálás vagyok, hogy már HATAN (!) feliratkoztatok. Ezért egy nappal hamarabb hoztam a részt. Másodszor, arra gondoltam, hogy ha valamelyikőtök kapcsolatba akar lépni velem, itt a Twitterem és a Facebookom: facebook.com/its.me.berivan, twitter.com/its_me_berivan 

P.s.: Új rész jövő vasárnap, jó olvasást, és komizzatok.

Harry

- Nem. Igen. Talán. Nem tudom - nyögtem, és a tenyerembe temettem az arcom. Fel kellett készülnöm lelkileg Ed kérdéseire.
- Hogy hívják?
- Louis - sóhajtottam. Tényleg kimondtam?
- Segítek neked meghódítani, anélkül, hogy papuccsá változnál - veregette meg a vállam. Hogy meséljem el Ednek, hogy azokat a retkes pillangókat érzem, amikor meglátom Louis-t? De kibaszottul nem engedhetem közel magamhoz, mert megtudja, hogy miért lettem pánikbeteg. És akármennyire gyűlölöm apámat, ezt nem tehetem meg vele. Ennyire kellemetlen helyzetbe én sem hozhatom őt.
- Harry, miért nem közeledsz felé? Hiszen jól nézel ki, és lehet, hogy kedvelne téged "úgy" - gondolkodott Ed.
- Ed, az utolsó dolog, amit Louis megtudhat, az az életem, 11 éves koromig. NEM mesélhetek neki apám mocskos dolgairól. Félne tőlem - néztem barátomra, és pislogtam párat, hogy elűzzem könnycseppjeimet, de nem sikerült. Éreztem, hogy pár csepp végigcsurog az arcomon. Felnéztem Edre, aki aggódva nézett vissza rám.
- Hazz... Ne, kérlek, ne sírj. Nem vagy olyan mint, Jim. Hatalmas szíved van, amit ez a Louis kölyök nagyon fog értékelni - paskolta meg a jobb vállam.

Louis

Telefonom csörgése ébresztett fel. Ki a franc hívhat szombaton, hajnali egykor? Felkaptam a telefonom, és a kijelzőjére meredtem. Harry. Mi a francot akarhat ilyenkor?
- Szia - vettem fel.
- Helló, szépfiú. Mizújs? Hiányoztam neked? - kérdezte, majd csuklott egy hatalmasat, így rájöttem, hogy részeg.
- Harry! Hol a francban vagy?
- Bunky Fuddha. Vagy nem. Funky Buddha inkább. Franc tudja. Nem is tudom, minek hívtalak fel - vihogott, majd kinyomta. Ez furi volt. Visszafeküdtem, de az agyam még mindig kattogott. Majdnem elaludtam, de valaki rátenyerelt a csengőnkre. Lefutottam, és feltéptem a bejárati ajtót, mielőtt anyuék felébrednek. A látványtól az állam a padlóig zuhant.
- Mi a faszt keresel itt?

4. rész

Sziasztok!
Remélem tetszeni fog a rész, ami szerintem nem lett túl jó. Szóval arra gondoltam, hogy rendszeresen kell írnom a részeket, ezért jövő hét vasárnaptól mindig vasárnaponta lesz rész.

P.s.: Kösz a múltkori kommenteket, és hogy van pár feliratkozóm.

Harry

- Ne tenyerelj már a csengőre, te hülyegyerek! - ordított Ed, de ahogy meglátott, nevetni kezdett. Már 3 éves korom óta a legjobb barátom. Emlékszem, hogy óvodában kigúnyoltam a vörös haja miatt, mire összebalhéztunk, és mindketten a sarokban végeztük. Azóta az életem teljesen megváltozott. Ed az egyetlen ember - Gemmán és anyán kívül - akit közel engedek magamhoz. Miután apa elhagyott minket, Ed segített át ezen az időszakon. És akkor is, amikor kialakult a pánikbetegségem.
- Mizújs, Haz? - invitált be a nappaliba.Úgy gondoltam, itt az ideje Louis-ról beszélni. Leültem a kanapéra, és felsóhajtottam.
- Ó, jaj! - mondta Ed. - Ismerem ezt a nézést, Harold Edward Styles. Csak nem... Ugye nem? Ugye nem vagy szerelmes? - kiáltott fel, és ebben a másodpercben utáltam azt, hogy ennyire ismer.
- Nem. Igen. Talán. Nem tudom - nyögtem, és a tenyerembe temettem az arcom. Fel kell készülnöm lelkileg Ed kérdéseire.
- Hogy hívják?
- Louis - sóhajtottam.