12. rész

Sziasztok!

Boldog karácsonyt szeretnék kívánni, és megajándékozni titeket egy új, hosszabb résszel.

P.s.: Köszönöm, hogy ennyien feliratkoztatok, a kommentek is jól esnek.
Xx Beri Malik

Louis


- És mik a terveid az egyetemmel, Harry? - kérdeztem, miközben a konyhában matattam. Ő az asztalnál ült, és várt, hogy két pohárba üdítőt öntsek. 
- Még nem tudom, de jogra szeretnék menni - válaszolta. Ez meglepett, nem hittem volna. Harry nem ilyen típusnak tűnt, amikor először találkoztam vele. Nem gyengének, csak csendesnek esetleg visszahúzódónak nevezném. Mikor megfordultam, egy jádezöld szempárral találkoztam. Harry szinte rám mászott, annyira közel volt hozzám. Kezeit csípőmre vezette, ujjaival szorosan oda tapadt. Arcomhoz hajolt, és a fülem mögé nyomott egy gyengéd puszit.
- M-mit csinálsz? - sóhajtottam és egyik kezemet a vállára raktam, másikkal levettem kék beanie-jét és hajába túrtam.
- Semmi különöset - mondta, és engem kirázott a hideg a mély, szexi hangjától. Szám sarkára is adott egy puszit. És itt átkapcsolt érzelmesre. Gyengéden simogatta derekamat, és nyakamhoz hajolt, amit apró csókokkal lepett el. Remegtem, szó sincs mennyire. A levegő érzelmektől volt terhes, és mindketten ugyanazt akartuk. Egy csók. Egyetlen apró csók, ami mindent megváltoztat köztünk. Közelebb hajolt, és ajkainkat néhány, könnyen leküzdhető centi választotta el.
- Louis... Ha tudnád mióta szeretnélek megcsókolni! - suttogta.
- Én nem foglak megakadályozni benne.
Lassan ért ajkaimhoz, mintha félne tőlem. Először csak puszit adott rá, aztán rátapadt. Istenem! Az érzés, amit Harry váltott ki belőlem, leírhatatlan. A testem felforrósodott és többet akartam. Meghúztam haját, mire számba nyögött. Elhúzódott tőlem, és kapkodva vette a levegőt.
- Szerintem ezt folytassuk a szobádban - nevetett, majd kézen fogva mentünk az említett helyiségbe.

***
 
- Harry - kiáltottam, miközben felültem. Ki hitte volna? Izzadva és remegve kelek fel a kanapén, egy ilyen csodálatos és túlságosan valóságos álom után.

11. rész

Sziasztok!

Először is... iszonyatosan sajnálom, hogy ilyen rég nem volt rész, de az iskola nehéz és 8.-os vagyok, és ez a felvételi dolog rátesz egy lapáttal.
Szeretnék pár dolgot tisztázni, mielőtt elkezditek olvasni a részt. Azzal kezdeném, hogy nem írtam bele, hogy Harry meleg, de így van. Tudom, hogy elvileg szerelmesek egymásba, de csak a tinédzserkori túlfűtöttségre céloztam vele. És a rész, amiben minimálisan megjelenik Harry apja. Az volt benne, hogy Harry azt érzi, mintha Jim fojtogatná őt. Ne feledjétek, hogy pánikbeteg, ami hasonlít az asztmarohamra. Ennyi lenne! Ha kérdésetek akad, bátran kommenteljetek.

P.s.: Iratkozzatok fel, ha tetszik a sztori.

Louis

- Amúgy ki volt az a csaj? Úgy néztél rá, hogy azt hittem elájulsz.
- A volt barátnője! - hallottam meg egy túlságosan ismerős hangot. Picsába. Mégsem sikerült bujkálnom. Harryvel egyszerre fordultunk meg. Eleanor könnyes szemekkel nézett a fiúra, és megbántottságot láttam a szemében. 
- Louis, vigasztald meg - súgta Harry, és elindult a házuk irányába. El-re néztem, aki zokogva ment el mellettem, gondolom haza. Most miért sír?
- Eleanor! - kiáltottam el magam, mire megfordult, és közelebb jött. Arcán végigfolyt a sminkje, szemei feldagadtak.
- Mi a faszt akarsz még? Menj és dumálj ki inkább a barátaidnak. Nincs rád szükségem, Louis Tomlinson! - mondta mérgesen, és el akart menni, de erősen rántottam magamhoz a csuklójánál fogva. Ez mit képzel magáról? Megcsalt a legjobb barátommal, és neki áll feljebb!
- Még mindig te vagy az, aki megcsalta a barátját, szóval én nem hisztiznék! - sziszegtem, és megszorítottam a csuklóját. Mit művelek?
- És abba belegondoltál, hogy nem szórakozásból csináltam? Sőt, az is megeshet, hogy egy idióta elküldte neki a PRIVÁT képeimet, amit csak a pasimnak küldtem, hogy örüljön, ezért Josh megfenyegetett, hogy kiteszi Twitter-re. Megtörténhet! - üvöltötte, és kitépte karját kezeim közül. Basszus, az én hibám volt. Miattam a testével kellett fizetnie. Csuklóján lila foltok virultak. Bassza meg.
- Ezért úgy feljelentelek, mint a kurva élet - suttogta és sírva futott el. Meg akarok halni.

10. rész

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ilyen rég írtam új részt. Ehhez a részhez nincs hozzáfűznivalóm. Jó olvasást!

Ps.: Komizzatok, iratkozzatok fel! :)

Louis

Hirtelen kopogtak, mire az ofő felkapta a fejét. 
- Jöjjön be, Ms. Calder. Már vártuk magát - mondta, mire kinyílt az ajtó, és a volt barátnőm lépett be rajta. Basszameg. MIÉRT? Ennél szarabb már tényleg nem lehet az életem. Épp hogy sikerült megszabadulnom ettől a ribanctól, a drága, oly kedves sors ismét elém sodorta.
- Nyugodj meg Louis. Ha ezt a hónapot ép ésszel kibírod, a mennybe kerülsz. Ez csak a fönti sokeszű elmebeteg játéka - gondoltam, és halkan sóhajtottam. Ahogy körbenéztem, az osztálytársaim szája tátva maradt. Eleanor tényleg gyönyörű volt. Maga a megtestesült szépség.
- Sziasztok, Eleanor Jane Calder vagyok - szólalt meg a sátánlány, majd a tanárhoz fordult. Helyes, még mindig nem vett észre.
- Hova ülhetek?
- Hátra raktunk be egy padot magának, Mr. Styles és Mr. Tomlinson mellett - mutatott felénk az ofő. A nevem hallatán El felkapta a fejét. Amikor meglátott, elmosolyodott, és csípőjét rázva megindult felénk. A padunknál egy másodpercre megállt, körmét végighúzta a karomon majd továbbment. A hideg ráz ettől a lánytól.
 
***

- Átjössz ma? - kérdeztem Harry-től miközben kisétáltunk az iskolából.
- Ha nem zavarok - mosolyodott el édesen.
- Dehogy.
- Amúgy ki volt az a csaj? Úgy néztél rá, hogy azt hittem, elájulsz.
- A volt barátnője! - hallottam meg egy túlságosan ismerős hangot.

9. rész

Sziasztok!

Sajnálom,hogy ilyen sok időt kellett várni az új rész miatt. Nem fogom szüneteltetni a blogot, de csak kettő vagy három hetente tudok új részt hozni... 

P.s.: Komizzatok,iratkozzatok fel! :)

*Hétfő reggel*

Louis

- Sziasztok - köszöntem halkan az osztálytársaimnak. Válaszul olyan morgásokat kaptam, hogy "Reggelt Tomlinson" vagy "Csá újonc", de abban a pillanatban teljesen hidegen hagyott, mert az agyam még mindig azon a bizonyos két személyen kattogott. Nem értettem Eleanor-t, hiszen annak idején hozzám vágta, hogy már egyáltalán nem szeret. Teljesen összezavarodtam. Az ajtót figyeltem, hogy mikor jön be az a személy, akivel egyáltalán érdemes foglalkoznom. Nem kellett sokat várnom, körülbelül öt perc múlva Harry lépett be az ajtón. Hosszú lábait egy fekete nadrág fedte, és egy ugyanilyen színű pólót vett fel hozzá. Barna loknijait zöld beanie fedte, ami kiemelte a szemeit. A szám is tátva maradt, ahogy méltóságteljesen lépdelt végig az osztálytermen, majd lazán leült mellém.
- Reggelt - köszönt rekedtes hangján, amitől kirázott a hideg.
- Szia - mosolyodtam el.
- Louis, ami a péntek estét illeti... Ne haragudj, ha megijesztettelek, csak Ed, a haverom vett nekem egy hatalmas gyümölcsös koktélt, amitől kicsit bekattantam - mondta. Már épp nyitottam volna ki a számat, amikor becsöngettek, és a tanár beviharzott.
- Jó reggelt! Egy cserediákunk érkezett a Doncasteri művészeti iskolából, aki egy hónapig lesz itt - hadarta. Eleanor is abba az iskolába járt. NAGYON remélem, hogy nem ő lesz a cserediák. Hirtelen kopogtak, mire az ofő felkapta a fejét.
- Jöjjön be, Ms. Calder. Már vártuk magát - mondta, mire kinyílt az ajtó, és a volt barátnőm lépett be rajta.

8. rész

Sziasztok!

Remélem tetszeni fog nektek a rész, amiről annyit mondok, hogy még nincs vége a titkoknak, lesz pár dolog. Komizzatok, iratkozzatok fel!

 P.s.: Kitartást a sulihoz, már csak 1,5 hónap és őszi szünet!

*4 évvel ezelőtt*

Külső szemszög

Ed és Harry csendben játszottak a Playstationnel, csak néha egy-egy örömkiáltást lehetett hallani. Harry még mindig feldúlt és ideges volt a tegnap éjszaka miatt amit próbált elrejteni Ed elől. Persze sikertelenül. A látvány, amivel találkozott, tudta, hogy örökre bevésődött az agyába.
- Hazz... Mi bajod van? Olyan csendes vagy - tette le a konzolt maga mellé Ed, majd Harryhez ment, és mellé ült.
- Semmi... Jól vagyok... Azt hiszem - hajtotta le a fejét. Előtörni készülő könnyeit nem bírta lenyelni. Ebben a másodpercben Jim rontott be a szobába.
- Basszameg, Harold! Mi a szarért nem vagy képes összepakolni a szobádban? Ilyen kibaszott nagy kérés ez? - üvöltött, majd Harryre nézett ugyanolyan jádezöld szemeivel, amit a fiú tőle örökölt. Harry felsikoltott, és elesett. Levegőért kapkodott, szemei kikerekedtek. Úgy érezte, meg fog halni, itt a vég. Soha senki nem fogja megtudni, hogy az apja mit tett az anyjával. Öntudatlan állapotban volt, valahol az élet és a halál között lebegett.
- Harry! Nyugodj meg, próbálj meg mély levegőt venni. Nincs semmi baj - Ed a fejét fogta, és az ölébe hajtotta, kezeit megszorította. Nagyon jól tudta, hogy mit csinál, mert a húgának is ilyesmi asztma rohamai voltak, és amikor az anyukája nem volt otthon, neki kellett segíteni Katy-n.
- Apa fojtogat - suttogta Harry.
- Már kiment a szobából. Biztonságban vagy.
Pár percig még így maradtak, aztán Harry hirtelen felült, és Edre nézett.
- Jim megerőszakolta anyát.

7. rész

Sziasztok!

Sajnálom, az előző rész nem volt a legjobb, de nyaralni voltam. Az a helyzet, hogy nem tudom, hogy fogom bírni a blogírást és a tanulást. Vagyis megnézzük, hogy bírom-e, és ha nem, akkor sajnos kéthetente lesz rész.

P.s.:Köszönöm,hogy feliratkoztatok :)

Louis 

Lefutottam, és feltéptem a bejárati ajtót, mielőtt anyuék felébrednek. A látványtól az állam a padlóig zuhant.
- Mi a faszt keresel itt?
Eleanor állt előttem, kivörösödött szemekkel. Szemfestéke végig volt folyva arcán, elcsúnyítva gyönyörű arcát.
- Én... bocsánatot akarok kérni tőled. Nem akartalak megcsalni Joshsal. Én... Nem tudom aznap,mi ütött belém - mondta, és lesütötte a szemét. Tessék?! Ez négy hónapja történt! Most jut eszébe idejönni? Ez a lány meg van őrülve...
- Eleanor, már bocsánat, hogy így kell beszélnem egy lánnyal, de ezt akkor is elmondom. El, szerettelek. Mindennél jobban. De! Ezt kurvára elbasztad. Nem tudod elképzelni, mit éreztem, amikor láttalak a legjobb barátom előtt térdelni. Nem akarok tőled SEMMIT! Menj haza, és felejtsd el, hogy ma láttál - válaszoltam, majd a becsaptam az ajtót, az orra előtt. Könnyeim utat törtek maguknak. Nem érdekelt, hogy férfi mivoltom forog kockán. Sírtam, mert El megbántott. Sírtam, mert hiányzott a nagyi. Sírtam, mert a legjobb barátom, Josh, cserben hagyott. És azért is sírtam, mert az a személy, akibe beleszerettem, egy kibaszott heteró fiú, akit meg sem érdemlek.

6. rész

Ed

- Elég lesz, Haz - rántottam ki Harry kezéből a vodkás üveget, mire hanyatt vágódott, és üvölteni kezdett. Nagyjából 5 perc után elfogyott a levegője, és abbahagyta. Még vártam pár másodpercet, de nem szólalt meg.
- Befejezted? - kérdeztem. Kipirult arccal bólogatott, de nem kelt föl.
- Fogyatékos - dünnyögtem, mire felkapta a fejét. Három éves korom óta Harry a legjobb barátom, és tudom milyen, amikor szerelmes, de eddig ez a Louis gyerek a legrosszabb. Az elmeséltek alapján Louis hétfőn ment először a gimibe. Harry, amikor pénteken meglátogatott, közölte velem, hogy szerelmes.
- But i don't care what they said, i'm in love with you - énekelt Harry, még mindig a földön feküdve. Szegénykém, tényleg elég ramaty állapotban volt.
- Haz... Jól vagy, tesó? - guggoltam le mellé. A fején levő kendő az arcára volt csúszva. Karjaival átölelte magát. Ilyenkor mindig az első pánikrohama jut az eszembe. 13 évesek voltunk. Náluk voltam, és a videojátékkal játszottunk. Jim idegesen rontott be a szobába, majd üvöltözni kezdett Harryvel. De amikor Harry meglátta őt, felsikított és rohamot kapott. Azt kiabálta, hogy nem kap levegőt, mert Jim fojtogatja. Erre az apja kirohant a szobából. Miután Haz lenyugodott, elmesélte mit látott előző este. Kétségkívül a legszörnyűbb, amit egy gyerek láthat.
- Nem... Szeretlek, Ed. Köszönöm, hogy itt vagy nekem - mondta, és csuklott.
- Én is szeretlek, Harold.
- Kibaszott jó ötletem van!
Hirtelen felpattant, és kiszedte farzsebéből a telefonját. Szemei csillogtak, az arca teljesen kipirult. Nem értettem, mit akar, de éreztem, hogy nem lesz jó vége. Pár másodperc múlva a füléhez emelte a telefont.
- Kit hívsz? - kérdeztem.
- Louis - tátogta, mire majdnem elájultam. Ennek nem lesz jó vége.

5. rész

Sziasztok! :)
Először is, hihetetlenül hálás vagyok, hogy már HATAN (!) feliratkoztatok. Ezért egy nappal hamarabb hoztam a részt. Másodszor, arra gondoltam, hogy ha valamelyikőtök kapcsolatba akar lépni velem, itt a Twitterem és a Facebookom: facebook.com/its.me.berivan, twitter.com/its_me_berivan 

P.s.: Új rész jövő vasárnap, jó olvasást, és komizzatok.

Harry

- Nem. Igen. Talán. Nem tudom - nyögtem, és a tenyerembe temettem az arcom. Fel kellett készülnöm lelkileg Ed kérdéseire.
- Hogy hívják?
- Louis - sóhajtottam. Tényleg kimondtam?
- Segítek neked meghódítani, anélkül, hogy papuccsá változnál - veregette meg a vállam. Hogy meséljem el Ednek, hogy azokat a retkes pillangókat érzem, amikor meglátom Louis-t? De kibaszottul nem engedhetem közel magamhoz, mert megtudja, hogy miért lettem pánikbeteg. És akármennyire gyűlölöm apámat, ezt nem tehetem meg vele. Ennyire kellemetlen helyzetbe én sem hozhatom őt.
- Harry, miért nem közeledsz felé? Hiszen jól nézel ki, és lehet, hogy kedvelne téged "úgy" - gondolkodott Ed.
- Ed, az utolsó dolog, amit Louis megtudhat, az az életem, 11 éves koromig. NEM mesélhetek neki apám mocskos dolgairól. Félne tőlem - néztem barátomra, és pislogtam párat, hogy elűzzem könnycseppjeimet, de nem sikerült. Éreztem, hogy pár csepp végigcsurog az arcomon. Felnéztem Edre, aki aggódva nézett vissza rám.
- Hazz... Ne, kérlek, ne sírj. Nem vagy olyan mint, Jim. Hatalmas szíved van, amit ez a Louis kölyök nagyon fog értékelni - paskolta meg a jobb vállam.

Louis

Telefonom csörgése ébresztett fel. Ki a franc hívhat szombaton, hajnali egykor? Felkaptam a telefonom, és a kijelzőjére meredtem. Harry. Mi a francot akarhat ilyenkor?
- Szia - vettem fel.
- Helló, szépfiú. Mizújs? Hiányoztam neked? - kérdezte, majd csuklott egy hatalmasat, így rájöttem, hogy részeg.
- Harry! Hol a francban vagy?
- Bunky Fuddha. Vagy nem. Funky Buddha inkább. Franc tudja. Nem is tudom, minek hívtalak fel - vihogott, majd kinyomta. Ez furi volt. Visszafeküdtem, de az agyam még mindig kattogott. Majdnem elaludtam, de valaki rátenyerelt a csengőnkre. Lefutottam, és feltéptem a bejárati ajtót, mielőtt anyuék felébrednek. A látványtól az állam a padlóig zuhant.
- Mi a faszt keresel itt?

4. rész

Sziasztok!
Remélem tetszeni fog a rész, ami szerintem nem lett túl jó. Szóval arra gondoltam, hogy rendszeresen kell írnom a részeket, ezért jövő hét vasárnaptól mindig vasárnaponta lesz rész.

P.s.: Kösz a múltkori kommenteket, és hogy van pár feliratkozóm.

Harry

- Ne tenyerelj már a csengőre, te hülyegyerek! - ordított Ed, de ahogy meglátott, nevetni kezdett. Már 3 éves korom óta a legjobb barátom. Emlékszem, hogy óvodában kigúnyoltam a vörös haja miatt, mire összebalhéztunk, és mindketten a sarokban végeztük. Azóta az életem teljesen megváltozott. Ed az egyetlen ember - Gemmán és anyán kívül - akit közel engedek magamhoz. Miután apa elhagyott minket, Ed segített át ezen az időszakon. És akkor is, amikor kialakult a pánikbetegségem.
- Mizújs, Haz? - invitált be a nappaliba.Úgy gondoltam, itt az ideje Louis-ról beszélni. Leültem a kanapéra, és felsóhajtottam.
- Ó, jaj! - mondta Ed. - Ismerem ezt a nézést, Harold Edward Styles. Csak nem... Ugye nem? Ugye nem vagy szerelmes? - kiáltott fel, és ebben a másodpercben utáltam azt, hogy ennyire ismer.
- Nem. Igen. Talán. Nem tudom - nyögtem, és a tenyerembe temettem az arcom. Fel kell készülnöm lelkileg Ed kérdéseire.
- Hogy hívják?
- Louis - sóhajtottam.

3. rész

Sziasztok!
Szóval bocsánat, hogy a szombatra ígért rész csak ma lett kész. Mentségemre szóljon, elárasztottak a rokonok ;)
Iratkozzatok fel,komizzatok.

P.s.:Új rész vasárnap :-*

Louis 

- Pánikbeteg vagyok - mondta rezzenéstelen arccal, mire az állam a padlóig zuhant. Vajon mi okozhatta ezt?
- Lelki oka van, vagy...
- A dilidokim szerint lelki, de nem nagyon figyelek rá - rántotta a vállát. Hogy kezelheti ezt ilyen lazán?
- De Harry... - kezdtem volna, de durván félbeszakított:
- Abbahagynád a turkálást az életemben, Tomlinson!
Úgy éreztem, jogosan kiabál, nem is ismerem, de itt áskálódok az életében. Harry-re pillantottam, de nem tűnt dühösnek.
- Akkor csináljuk a feladatot? - húzta félmosolyra a száját, mire bólintottam. 

*3 nap múlva*

- Ezért ellenzem azt, hogy a férfiak kihasználják az erejüket a nőkkel és gyerekekkel szemben - fejezte be Harry az előadást, mire tapsvihar tört ki az osztályban. Büszkén néztem rá. Még csak nem is sejtette, hogy négy nap, és teljesen belehabarodtam.

Harry 

- Ezért ellenzem azt, hogy a férfiak kihasználják az erejüket a nőkkel és gyerekekkel szemben - fejeztem be. Osztálytársaim tapsoltak, én lopva Louis-ra pillantottam. Büszke mosollyal nézett rám, de ahogy észrevette, hogy nézem elkapta a fejét.
- Gyerekek, ez csodálatos volt! - kiáltott fel Mrs. Thompson, majd tapsikolni kezdett, és a tanári asztalhoz futott. Erőteljesen felcsapta a naplót.
- Louis William Tomlinson, csillagos ötös. Harold Edward Styles, csillagos ötös. Büszke vagyok rátok! - sikkantotta, és megölelt minket, mire elnevettem magam. 

Louis 
 *Órák után*

A szekrényemben pakolásztam, amikor Harry tűnt fel mellettem.
- Átjössz? - kérdeztem lazán, és reménykedtem, hogy igent mond. Talán ma megkérdezem, hogy melyik nemhez vonzódik. És ha elítél, mert bisex vagyok? Vagy csak egyszerűen nem tetszem neki?
- Ma nem jó. Átmegyek egy barátomhoz, az Államira jár. Viszont holnap ráérek - mosolygott.
- Oké. Akkor holnap. Szia - próbáltam nem túl csalódottnak tűnni, ami úgy látszik sikerült, ugyanis Harry még mindig vigyorogva, gödröcskéit villogtatva vonult el. Úgy éreztem magam, mint egy tiniregény főszereplője. Menthetetlenül beleszeretve egy olyan fiúba, akit nem érdeklek.

2. rész

Sziasztok!
Meg is írtam a második részt. Ez kicsit jobban sikerült, mint az előző rész. :) Ha tetszett, hagyj nyomot :-* 

P.s.: Új rész pénteken vagy szombaton

Louis

"Szia, Harry Styles vagyok." - olvastam le a papírról. Tehát nem bőbeszédű. Nem értettem, miért, de hihetetlen vonzónak találtam Harry-t. Zöld szemeivel még mindig engem fürkészett. Talán arra várt, hogy válaszoljak neki.
"Louis W. Tomlinson" - firkantottam rá a papírra. Odanyújtottam neki, mire hosszasan tanulmányozni kezdte. Olyannyira elmerültem a gondolataimban, hogy meg sem hallottam a csengőt. Mire észbe kaptam, a terem Harry-t és engem leszámítva üres volt.
- Mikor és kinél csináljuk meg a feladatot? - kérdezte Harry. Nem értettem mit akar.
- Mit? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Hát azt a családon belüli erőszakos projektet. Figyeltél órán egyáltalán? - mosolyodott el, mire két gödröcske jelent meg. Jézusom, ez a fiú kibaszott szexi!
- Ma suli után nálam? - kérdeztem lazaságot tettetve. Viszont belülről remegtem a szexualitástól, amit az előttem álló fiú ezerrel árasztott magából.
- Akkor suli után nálatok - intett és távozott a teremből. Ahogy kilépett az ajtón kifújtam a benn tartott levegőt. Ez a Harry alaposan felforgatta az agyam.

***

*Órák után*

Az iskola előtt vártam Harry-re. Pár perc után csurom vizesen érkezett meg.
- Veled meg mi történt? - kérdeztem nevetve.
- Mondtam már, hogy utálom a végzősöket? - nézett rám dühösen. - Benyomtak a zuhany alá. Szerencsére a telóm a táskámban volt.
- Menjünk - mondtam, és elindultunk.

***

Harry

- Tetszik a szobád. Olyan rendezett - simítottam végig Louis könyvespolcán.
- Kösz. Kérsz valamit inni? - mosolygott kedvesen. Jégkék szemei gyönyörűen csillogtak.
- Csak egy pohár vizet, a bogyóm miatt - mondtam, mire bólintott, és kiment a szobából. Megkedveltem Louis-t. Ő nem volt előítéletes, mint a többi osztálytársam. Egy-két perc múlva Louis egy pohár vízzel jött vissza, majd a kezembe nyomta.
- Milyen bogyót szedsz? - pillantott a kezemben lévő gyógyszeres dobozra.
- Antidepresszáns - raktam a számba, majd lenyeltem egy kis vízzel.
- Minek az neked? - húzta fel a szemöldökét.
- Könnyen ijedek meg dolgoktól - nevettem, de ő értetlenül nézett rám.
- Nem értem - rázta a fejét.
- Pánikbeteg vagyok.

1. rész

Sziasztok! Remélem tetszeni fog az első rész, a prológus sajnos elég gyatra lett de probálok belejönni. :))

Az életem tönkrement. Minden egymás tetejére jön. Eleanor hűtlensége okozta a legnagyobb csalódást. Képes volt megcsalni, az állítólagos legjobb barátommal. Az első évfordulónkon kaptam le őket, amikor meg akartam lepni Eleanor-t.

***
- Louis, ébredj kicsim. - Valaki finoman megrázta a vállamat. Kinyitottam a szemem,és anyu állt meg az ágyam mellett.
- De szombat van. Hadd aludjak még - nyögtem, és arcomat a párnámba fúrtam.
- Hétfő van. És húsz perced elkészülni az iskolába. Ugye nem akarsz elkésni az első nap?
Dehogy akartam! Bár akkor nem tudtam, de elég furcsa benyomást kelthettem. Kipattantam az ágyból és elkezdtem készülődni.

***

Vöröslő arccal nyitottam be az osztályba. Sikerült az első nap egy 30 perces késést produkálnom.
- Elnézést a késésért, tanárnő. Új vagyok itt, és eltévedtem - néztem bűnbánóan újdonsült osztályfőnökömnek.
- Semmi gond, Mr. öhmm....
- Tomlinson. Louis Tomlinson - motyogtam.
- Rendben Louis, kérlek foglalj helyet Harold mellett. Csak ott van üres hely.
- Szegény újonc, Styles mellé került már az első nap - nevetett egy fiú, de én ügyet sem vetettem rá. Elindultam újdonsült padtársam felé, közben alaposan megfigyeltem. Fehér bőre, göndör haja volt, ami illett karakteres vonásaihoz és széles orrához. Hatalmas, jádezöld szemeivel engem vizslatott. Halványan rámosolyogtam majd leültem. Hirtelen egy papírt csúsztatott elém.
"Szia, Harry Styles vagyok." - olvastam le a papírról.

Prológus

A 17 éves Louis Tomlinson egyre szerencsétlenebb és szerencsétlenebb. Eleanor, a barátnője megcsalta őt, meghalt a nagymamája, az osztálytársai megtudták, hogy bisex és most el költöznek Doncasterből Holmes Chapel-be, ami egyenlő az iskolaváltással.